A húsvéti örömének
(Exultet)
(Hányszor hallottuk már a Húsvéti feltámadási szertartásban az Exultet énekét, az öröm énekét, de átélni, talán kevésbbé tehettük meg, mert a dallam mögött elsikkadt az ima, az áhitat, az ujjongás. Pedig a Feltámadás öröme csodálatot kell, hogy keltsen bennünk, ezt a csodálatot átélhetjük, ha többször elmondjuk, ezért közöljük le teljes írott formájában, melytől a szertartás eltérhet.)

Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa, és ujjongjanak Isten csodálatos művei: fölséges nagy Királyunk győzelmét búgó kürtnek hangja áldva áldja! A föld is örvendjen, hogy ekkora fényár sugárzik rája, és a nagy Király örök tündöklése árad el rajta; érezze meg az egész nagy világ: már tovatűnt a bűnnek árnya! És vígság töltse el szent anyánkat, az Egyházat, hogy ilyen fényesség ragyog benne, visszhangozzék a nép szent éneke, bátran töltse be az Isten házát!

Most kérlek titeket, kedves testvérek, kik e szent fény csodálatos ragyogásában körülöttem álltok, könyörögjetek velem együtt Istenhez, a mindenható Úrhoz, irgalmasságát kérve, hogy ő, aki engem, méltatlan szolgáját levitáinak sorába hívott, árassza rám kegyelmének fényét, és húsvéti gyertyánk dicséretét általam vigye végbe.

                        P.: Az Úr legyen veletek.                        H.:És a te lelkeddel.
                        P.: Emeljük föl szívünket.                        H.: Fölemeltük az Úrhoz.
                        P.: Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek.    H.: Méltó és igazságos.

Mert valóban méltó és igazságos, hogy a láthatatlan, mindenható Atyaistent, és egyszülött Fiát,, a mi Urunkat, Jézus Krisztust a szív és lélek minden érzésével és zengő szóval áldjuk. Ő lerótta helyettünk az örök Atyának mindazt, amivel Ádám tartozott, s az ősbűn zálogát kiváltotta szent vérének árán. Mert abban áll a Húsvét ünnepe, hogy igaz húsvéti Bárányunkat megölték értünk, s az Ő vére lett a szent jel hívő népe házain.
 
Áldott éj, mert ekkor hoztad ki az ősatyákat, Izrael fiait Egyiptomból, száraz lábbal a Vörös-tengeren át vitted őket.
Áldott ez az éjszaka, mert ekkor oszlatta szét a tűzoszlop sugárzó fénye a bűn minden árnyát.

Áldott ez az éjszaka,mely ma szerte az egész világon a Krisztusban hívőket a világ tévelygéseitől és a bűnök homályától elválasztván a kegyelemnek átadja, s a szentek közösségébe kapcsolja őket.

Áldott éj, a halál bilincsét ekkor törte szét Krisztus, és az alvilág mélyéről, mint győző, tért vissza. Mert semmit sem érne földi életünk, ha a megváltás ránk nem árad. Ó milyen csodálatra méltó atyai jóságod hozzánk! Ó kimondhatatlan szeretet és jóság, hogy a szolgát megmentsed, Fiadat sem kímélted érte.

Lám, mennyire szükséges volt Ádám vétke, hogy Krisztus legyen váltságának díja! Ó szerencsés vétek, hogy ilyen hatalmas és fölséges Megváltót kívánt és érdemelt!

Ó valóban áldott éj, csak te voltál méltó, hogy tudjad a napot és órát, amelyben Krisztus a halálból feltámadt. Ez azaz éjszaka, melyről az Írás mondja, "Az éjszaka úgy ragyog, mint a nappal fénye, és világosság támad boldogságomnak éjén."

E szentséges éjszaka száműzi vétkünket, lemossa minden bűnünket, a bűnbánóknak ártatlan szívet ad, a szomorkodóknak vigaszt kínál. Távol űzi a gyűlölködés átkát, és meghozza a békés egyetértést, a zsarnok gőgjét is fékezi.

Ez éjszakáért fogadd el tehát, mennyei Szent Atyánk, a dicséret esti áldozatát tőlünk: a méhek viaszából készült gyertyát a néked szolgáló papság által ünneplő szent Egyházad nyújtja néked. 

Már tudjuk mit hirdet ez a gyertyaszál nékünk, mely az égi tűzről Isten dicséretére gyulladt lángra. És bármilyen sokfelé osztottuk szét lángját, e megosztásból semmi kár nem érte. Mert olvadó viasz táplálja szüntelen, amit e gyertyához a szorgalmas méhek készítettek. Ó valóban áldott éj, mert ekkor lép frigyre isteni és emberi, földi és mennyei!

Most kérünk tehát, Urunk, téged, hogy ne aludjék ki ez a gyertyaláng, melyet néked áldozunk, és el nem fogyó tiszta fénnyel űzze távol lelkünktől az éj minden árnyát. Mint jó illatú áldozatot, fogadd el tőlünk, és világossága az égi fényekkel olvadjon egybe! 

Fénylő lángját találja égve a szép hajnalcsillag, az örök Hajnalcsillag, ki soha nem lát alkonyt: a te Fiad, Jézus Krisztus, ki visszatérve a sírból, az emberi nemre szelíden árasztja a megváltás fényét, él és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen.