2025. júl.31- aug.3-ig közösségünk apraja és nagyja ismét felkerekedett, hogy a Mátra szívében megbújó Parádi Táborban, kivonulva a világból, töltekezzen, ismerkedjen, kapcsolatot építsen. Ebben az évben igyekeztünk a Szentatya által meghirdetett jubileumi évhez kapcsolódni. Táborunk mottója és vezető gondolatköre:
Tapasztald meg a REMÉNYT: Nem vagy egyedül!
Nem vagyunk egyedül itt, a pomázi plébánián. Vannak társaink, akiket segíthetünk és akik segítenek bennünket. Bár sokan vagyunk sokfélék, az Úr jelenlétében egy közösséget alkotunk. Ez reményt adhat nekünk a mindennapokban.
Régi táborozóknak már szinte megszokott, hogy valamilyen mese gondolatait folytatjuk tovább programjainkon. Most Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnikáján keresztül mélyülhettünk el abban, hogy felfedezzük: mindenkiben van valami jó- csak észre kell venni, az igaz szeretet kiállja a nehézségek próbáit, rablóból is lehet pandúr- vagyis világhírű focista, és ha összefogunk, minden sokkal könnyebb lesz. Jó csapatépítő feladat volt a mesének ezen fejezeteit színdarabként feldolgozni. Este a gyerekek csillogó szemmel nézték szüleiket, a tábor rögtönzött színpadán.
Forgószínpad jellegű rövid előadásokat hallgathattunk több témában is.
Kommunikáció: Milyen jeleket küldök, mivel küldök jeleket? Mivel bántok meg másokat, mivel közvetítem, ha bajom van mással? Mivel jelzem, ha elfogadom?
Közösségben élünk: Egyház-község, vagy –közösség?
Mindannyian kilógók, gyöngék vagyunk. A közösség a gyöngék közössége, ahol nyugodtan lehetek továbbra is gyönge. Mi az ami fontos és mi tart össze bennünket?
Mi ad reményt: Arra, hogy elfogadott leszek, arra, hogy támogatást kapok, hogy jó közösségünk lesz? Mi a különbség a remény és a reménykedés között?
Reményem Istenben, a Közösségben és magamban.
Az erőszakmentes kommunikációról a téma szakavatott ismerőjétől, Rochlitz Zsuzsától hallottunk jó gondolatokat.
Megismerkedtünk egy kommunikációs módszerrel: a nyitólépéssel. 2 perces etapokban újabb és újabb társunkkal lehetett felajánlott témákról beszélni. No, ez a 2 perc elég rövid ám, így jól bele kellett sűrítenünk gondolatainkat ebbe a szűk keretbe.
Nagyon megérintett mindenkit a „Szív közelben”- program. Ezzel elhunyt barátunk, Naszádos Józsi előtt is tisztelegtünk. Talán, aki régebben is közösségünk tagja volt tudja, hogy Józsi sokáig vezetett beszélgetős találkozókat ismert és kevésbe ismert emberekkel. Mi ehhez hasonlóan, felkértünk 4 embert közösségünkből, hogy meséljen magáról, kiscsoport előtt. Szinte tapintható volt Isten közelsége közöttünk ebben az órában. Akkor, amikor egy társunk feltárja magát. Nagy titok ez és nagy kegyelem.
Különleges és meghatározó élmény volt, hogy Péter atya végig velünk volt ebben a 4 napban, szolgált minket, szentmisét tartott minden nap, és nyitottan várta a gyónók, beszélgetni vágyók sokaságát. Köszönjük neki, hogy szabaddá tette magát erre a hétvégére!
Természetesen nem csak a nagyoknak, hanem a gyerekeknek is készültek jó programokkal a gyerekvigyázók. A cserkésztanoncok sátoroztak, túráztak, sportoltak, míg a kisebbek kézműveskedtek, és játszottak.
Hatalmas köszönet jár Ritának, aki egy hadvezér rutinjával vezényelte le, szervezte meg a reggeliket és vacsorákat!
Mi, szervezők, már az előkészületek során megtapasztaltuk, hogy nem vagyunk egyedül, ebben a hatalmas munkában: hogy ezt a 4 napot, a lehető legjobban ki tudjuk használni. Bárki, akit megkértünk egy-egy program levezetésére, koordinálására, gyerekvigyázásra, kézműveskedésre- azonnal igent mondott és beleállt a munkába.
12A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. ( 1 Kor.12)
A tábor ebben az évben is Magyarország Kormányának támogatásával valósult meg!
Végül, de nem utolsó sorban: a következő tábor 2026.júl.30- aug.2-ig lesz! Tessék beírni a naptárba!
