Kedves Emu atya!

“Mintha csak tegnap lett volna, hogy beléptél közénk, belecsöppenve az augusztus 20.-ai búcsú olykor idegőrlő előkészületeibe. Nyugodt, vidám, türelmes és legfőképpen békét sugárzó személyiségeddel a nehézségeket áthidalva, sikerült méltóképpen megünnepelni a közösség egyik legfontosabb ünnepét. Mélyvíz volt Neked is, nekünk is, belátva sok mindent kell még tanulnunk. De mindannyian éreztük, hogy nagy reményekkel indulhatunk neki az előttünk álló útnak. Személyedben megélhettük, milyen nagyon fontos a közösség, lelkiismeretesen készültél a programokra, szertartásokra: így nincs az a földi ajándék, és fogyatékos minden emberi szó, amivel meg tudjuk köszönni Neked azt a sok ajándékot, lelki táplálékot, amit adtál nekünk: az összeszedett prédikációk, a szentségimádások, beteglátogatások, házszentelések, jegyesoktatások, egyházközségi programok.Az általad szervezett programokat és imaórákat különlegessé és személyessé tetted a kedves, békességet sugárzó személyiségeddel. Az építő ötleteket felkaroltad – gondoljunk csak az imabarlang meszelésére, de mindannyian számtalan egyéb programot, élményt, emléket tudnánk felsorolni ebből a rövidke két évből. Általad valamennyien közelebb kerülhettünk Istenhez. Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, milyen nagyon hálásak vagyunk azért a légkörért, amit megteremtettél egyházközségünkben, hogy a megbeszéléseinken, programokon a szeretet és a béke honol, hogy mindennek a központjában igazán Isten áll. Mindenkihez volt egy kedves szavad, a csüggedőkhöz bátorító mosolyod, az elszontyolódottaknak vigaszt nyújtottál. “

Kedves Emu atya! Szívünkben őrzünk, imáinkban hordozunk téged.

Kívánjuk, hogy új helyeden is hamar szerető közösségre találj. Kérünk emlékezz meg pomázi testvéreidről imáidban!