Anthony de Mello SJ: Test és lélek imája

17. Gyakorlat „Térjetek vissza Galileába!”
(A könyv 58-59. oldaláról gépeltem be «Mészáros Ilona», mely a
PRUGG VERLAG Kiadó gondozásában jelent meg Eisenstadt, 1987.)

Amikor a szerelmesek egy összeveszés után ki akarnak békülni, sokat segíthet, ha
visszaemlékeznek az együtt töltött boldog pillanatokra. A próféták által Isten gyakran idézte a
zsidók emlékezetébe a pusztában eltöltött „mézesheteket”. Annál is inkább, mivel most, a
tejjel-mézzel folyó földön a zsidók hamis szeretők után indulnak, és nem emlékeztek többé a
mézeshetek boldog napjaira.
Lelki válság idején célszerű, ha követjük a feltámadt Úr tanácsát; Ő a következő tanácsot adta
levert tanítványainak: „Térjetek vissza Galileába!” Térjetek vissza azokhoz a boldog
napokhoz, amelyeket az Úr társaságában töltöttek el. Térjünk vissza és, akárcsak az
apostolok, mi is új úton találkozunk Vele. Miért várjunk azonban a válság napjaira? Tegyük
meg ezt most, és előzzük meg a válságot.
Képzeletünkben térjünk vissza egy olyan jelenethez, amikor valamilyen formában
megtapasztaltuk Isten szeretetét … Időzzünk el benne és fogadjuk be ismét szeretetét …
Ezután lépjünk ismét a jelenbe és beszéljünk Istennel.
Vagy térjünk vissza egy pillanathoz, amikor közel éreztük magunkat Istenhez … lelki örömet
és vigasztalást éreztünk…
Fontos, hogy képzeletünkben ne csak felidézzük, hanem újraéljük az eseményt … Fordítsunk
rá annyi időt, amennyire csak szükségünk van … Ez az újraélés ugyanazokat az érzéseket
hozza magával, mint amelyeket akkor tapasztaltuk: örömet, bensőséges szeretetet … Ne
távolodjunk el ezektől az érzésektől; időzzünk velük oly hosszan, ameddig csak tudunk …
amíg el nem árad bennünk a béke és az öröm. Aztán térjünk vissza a jelenbe … Beszéljünk az
Úrral egy eddig és aztán fejezzük be a gyakorlatot.
Az az utasítás, hogy hosszan időzzünk a kellemes érzések mellett, azért fontos, mivel – és ez
különösen hangzik – a legtöbb ember nehezen viseli el a pozitív érzéseket. Lelkük mélyén
méltatlannak érzik magukat, ezért ösztönösen elfordulnak még a legkisebb kellemes érzéstől
is … Figyeljük meg magunkban ezt a hajlamot, és bizonyosodjunk meg arról, hogy engedünk
a pozitív érzelmeknek, amikor újraéljünk az Úr társaságában eltöltött boldog perceket.
Néhány szentnek az volt a szokása, hogy feljegyezte misztikus tapasztalatait, naplót vezetett
az Úrral való kapcsolatáról. Én nem ajánlom, hogy lelki élményeinkről hosszú feljegyzéseket
készítsünk. De ha egy tapasztalat rendkívül erős volt, a rövid feljegyzés segíthet, hogy később
visszatérhessünk Galileába…
Az Úrral és barátainkkal való kapcsolatunk egyik tragikus vonása, hogy hajlandók vagyunk
nagyon gyorsan elfeledkezni róla!